Kedves Látogató!

Szeretettel köszöntelek oldalamon!

Néhány éve, nagynéném (Szilvay Mária) hagyatékából került kezembe bátyja, (nagyapám,) Szilvay Gyula (1879-1948) 1915. áprilisa, és 1918 októbere közt későbbi nagyanyámhoz, Kazetzky Irmához (1890-1982) írott leveleinek  valamivel több mint 170 darabot számláló csomója. A datálások meg- lehetősen egyenetlenek, ezért vélhetően eléggé hiányos a sorozat, de még így is igen gazdag anyag. Aki írja, egy a 30-as évei derekán járó középosztálybeli értelmiségi, akinek írja, egy tőle 11 évvel fiatalabb "úrilány".
Neveltetését jól szemlélteti egy 1905-ből (15 éves korából) fennmaradt, a frohsdorfi leánynevelő intézetben vezetett naplója. (lásd: unokaöcsém, Szilvay Máté cikkét: Leányintézet Frohsdorfban ) Levelezésük hangnemén gyönyörűen átsüt a korabeli családkép. A katolikus hitüket mélyen megélő, újpesti illetőségű felek, (egyikükről sem mondható, hogy fiatal) 3 évig várnak egymásra, hogy végre összeházasodhassanak. Ez idő alatt jó, ha félévente látták egymást néhány hétre. Mivel nagyanyám leveleiből csak egy darab maradt fenn, érdekes, izgalmas élmény, amint a válaszokból következtethetünk a kérdésekre, illetve a  hátországi viszonyokra. A kezdetben a front közelében ugyan de hátországi, majd a fronton századparancsnoki, végül gáz-kiképzőtiszti feladatokat ellátó, ám alapvetően civil mentalitását végig megőrző, az egyetemen korábban irodalmat tanuló értelmiségi férfi, és egy lengyel katonacsaládból származó, ezért a katonai pályát mint jövőképet sugalló lány érték- konfliktusai is fel-fel bukkannak a levelekben. Mindez gazdag érzelmi töltettel, melyben az évek múlásával egyre jobban feltárulnak egy férfi belső vívódásai, érzelmi viharai.

 

 

A levelek a 100. évforduló napján jelennek meg, ezáltal is érzékelhetővé téve az idő múlását. (lásd: "levelek áttekintése" fül)
Ez a körülmény egyébként a kapcsolatot igen megedzette. Sok utalást  találunk arra, hogy egymás számára a kapaszkodót nyújtották a háború elviseléséhez, és az élet értelmes voltába vetett hit megőrzéséhez .

Minden olvasómnak kívánok hasznos időtöltést és sok örömet e levelek olvasásához!

Szilvay Gyula

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1917. I/4.

Édes Irmuskám! A jól sikerült fényképet köszönöm. Mikor készült? A múlt nyáron talán? Viszont mi is b.ú.é. kívánunk. Meddig tart Gyula szabadsága? - Aztán csak pakoljatok és gyertek már! Eci 2.-án ment el a gyerekekkel. Mit hozott a Jézuska? Irjatok! Sokszor Ölel Mancid

 

1916. december 18.

Édes Irmuskám!

Megígértem a levelet, de nincs Édesem alkalom hozzá, hogy megírhassam. A karácsonyi ünnepeket töltsétek Irmuskám boldogabban mint én. Mindnyájatoknak minden jót kivánok, s gondolj reám a szentestén. Gondolatban Veled leszek. Hála a jó Istennek egészséges vagyok. A fényképeddel igen nagy örömet szereztél ez az én karácsonyi ajándékom. Kedves Anyának kezeit csókolom. Téged milliószor ölel csókol, utánad vágyódó vőlegényed    Gyula

1916. december 17.

Édes kis Menyasszonyom!

Két kedves levelet kaptam ma Tőled és a virágos fényképet. Sok kézcsók értük. Talán estére levelet tudok írni, most nem vagyok képes, annyi a dolgom. Jól vagyok, hála a jó Istennek semmi bajom. Szeretettel ölel csókol kis kezeid is csókolja völegényed    Gyula

1916. december 11.

Édes Irmuskám!

3. és 4.-iki kedves leveleid kaptam ma meg, de nem tudok levélben válaszolni reá egyelőre. Szabadságra most többféle okból nem mehetek. Ne haragudj ezért reám, nem rajtam múlik. Hála a jó Istennek egészséges vagyok, nincs semmi bajom. Amint csak lehet, levelet küldök. Kedves Anyának kezeit csókoltatom. Téged Édes sokszor szeretettel ölel csókol vőlegényed    Gyula

1916. december 10.

Édes kis Menyasszonyom!

Két nap óta nem írhattam, hogy miért, gondolhatod Édes. Hála a jó Istennek eddig még semmi bajom. Otthon ne szólj semmit Irmuskám, talán csak jóra fordul minden. Előre láthatólag néhány napig csak lapot küldhetek. Kedves Anyának kezeit csókoltatom, Téged szeretettel ölel csókol, s kis kezeid is számtalanszor csókolja vőlegényed    Gyula

 

1916. december 6.

Édes drága Kisanyám!

Dec. 1.-én aranyos soraidat kaptam ma meg. Ugy fáj, hogy édes kérésednek, hogy hazajöjjek, nem tudok eleget tenni. Nem tőlem függ ez Édesem. Csak nem gondolod, hogy nem menekülnék innen a pokolból Te hozzád drága Kincsikém, ahol a mennyei üdvösségemet találnám.

Darvas úgy látszik a nagylelkű jóakarót adja. Arról soha szó sem volt, hogy én nem akarok helyi szolgálatot. Amióta eljöttem hazulról, semmi féle levelezés nem volt közöttünk, és addig, amíg írtam neki, akkor sem beszéltünk erről. Nagyon szeretnék innen szabadulni, de nem holmi Darvas segítségével. Tulajdonképpen jogcímem is volna az elhelyezésemet kérni, mert felülvizsgáló bizottság mondott frontszolgálatra alkalmatlannak, de itt azt nem kérhetem. Majd ha hazakerülök még egyszer szabadságra, megmondom, hogy miért nem. Csak édesanyám elött el ne áruljátok Szivikém, hogy a fronton vagyok.

Ma ismét nehéz napunk volt, de hála a jó Istennek, baj nélkül mulott el. Holnap is számítunk valameri. Talán meg fog továbbra is oltalmazni a Te imádságod édes kis Angyalom. Ugy vágyódom már Hozzád Busikám Egyetlenem. A megőrüléshez állok gyakran közel, ha meggondolom, hogy mikor kerülhetek már haza, mert semmi, de semmi kilátás nincsen hozzá.

A megbetegedett zászlós helyett ma egy másikat kaptam, egy zsidó gyereket. Nem tudom mint fog beválni.

Örülök, hogy Pista otthon maradt és nem ment Bécsbe, mert így megmenekült a vasúti szerencsétlenségtől. Nagyon féltettem őt, mert a multkor írtad Édes, hogy el akart menni.

Különös ujság nincsen. Szeretnénk már a muszkákat mind kiirtani, hogy békességünk legyen tőlük. A béke sem igen akar létrejönni, noha sokat irnak róla az újságok.

Kedves Anyának kezeit csókoltatom. Édes drága Kincsem Téged milliószor ölel csókol csak egyedül Téged látni vágyó hűségesen szerető Gyulád

1916. december 5.

Édes drága Angyalom!

Ma nem hozott levelet a posta Tőled. Oly jól esett néhány napig a rendes érkezése kedves soraidnak. Csak nem várod Szivikém az érkezésemről szóló táviratot? Hiszen olvashatod a hivatalos jelentésekből, hogy itt egyelőre vége a nyugalomnak. Ma csodálatos módon csendben voltak a muszkák, csak mi zavartuk meg a nyugalmukat végig az egész fronton. Délután 3 órakor ötszörös díszsortüzet adtunk Bukarest elestének örömére. Oly fülsiketítő módon szóltak a géppuskáink, hogy a muszi bizony nagyon haza gondolhatott ijedtében. Nagy esemény Bukarest elfoglalása, de én már nem igen bízom semmi győzelmünkben. Még eddig mindegyik csak a háborút hosszabbította.

A munkával szépen haladunk előre; karácsonyra a legénységet is a földalatti szállásba hozom. Tegnap felhívást küldtek a tisztekhez a hadi kölcsön jegyzésére. Semmi kedvem nincs hozzá, ilyen bizonytalan állapotban aminőben most vagyok, nem bocsájtkozom semmiféle financiális ügybe. Ma kaptunk gyászfátyolt a kardbojtokra is. Két hónapig kell viselni a legmélyebb gyászt, utána négy hónapig a mély gyászt.

Rémülettel olvastuk a bécsi gyorsvonat szerencsétlenségét. Remélhetőleg nem volt az áldozatok között ismerős.

A muszka a 29.iki és 30 iki támadására itt alaposan ráfizetett; a két nap alatt 1000 halottja volt az állásaink elött. Ma a hadosztálytól is dicséretet kaptunk. A tegnapi támadást háromszor kisérelte meg, de 300 lépésnél közelebbre nem mert jönni. Puskalövés nélkül visszafutott, pedig túlerőben vannak.

Mariskától is jött már posta. Hála a jó Istennek egészségesek.

Az idő megenyhült, valószinűleg havat fogunk kapni.

Tegnap elfelejtettem megírni, hogy az én pici kis Menyasszonyomnak csokrot küldtem 15.-ére. Névjegyet nem küldhettem így hát nem tudhatod Pipikém, hogy kitől jön, azért írom meg.

Kedves Anyának kezeit csókoltatom, Csicsinek sok puszi, a többieket üdvözlöm.

Az én kicsi Kincsikémnek millió csók és ölelés. Kis kezeid számtalanszor csókolja örök szerelemmel imádó Gyulád

 

1916. december 4.

Édes egyetlen Kisanyám!

Semmi kilátás arra, hogy egy nékem nagyon boldog és kedves napnak az évfordulóján személyesen üdvözölhessem az én fehér szép Menyasszonyomat, így hát levél útján kereslek fel Édesem a mi eljegyzésünk gyönyörű napjának esztendős fordulóján. Egy évi mátkaság – néhány boldog nap kivételével – egymástól távol. Nem zúgolódásból említem, hiszen a jó Isten akarata teljesült ebben is, s bízom benne, hogy jobbra fog fordítani a Mindenható mindent, s a nehéz napok után derűsebbeket fog nekünk is nyújtani. Az Ő áldásátkérem a mi frigyünkre és Tereád, édes kis Angyalom. Az idő, a távolság, csak megsokszorozta azt az érzelmet, amivel Feléd közeledtem, s megerősítette azt a boldogító reménységet, hogy Te is szeretsz engem. Sokat, nagyon sok boldogságot köszönhetek Néked édes Szivikém, amit nékem ez alatt a hosszú idő alatt szereztél. Annyit, hogy talán egy élet is rövid volna ennek a viszonzására. Csak azért kérem a jó Isten oltalmát részemre is, hogy megmutathassam Néked, hogy mennyire szeretlek, hogy egy egész életnek minden munkáját arra fordíthassam, hogy megelégedettnek és boldognak láthassam azt, aki nékem az élet legnagyobb örömét nyujtotta és nyujtani fogja. Sokszor, forró szerelemmel és örök hűséggel csókollak édes kicsi Menyasszonyom, s gondolj reám szeretettel ezen a szép emlékű napon, kérd a jó Istent, hogy áldjon meg minket, és segítsen vissza Tehozzád.

29. iki kedves soraidat kaptam meg ma. Bocsáss meg Édes, ha két egymás utáni levelemben azt írtam, hogy azon a napon adtam be a kérvényemet. Hidd el Pipikém sokszor össze tévesztem a tegnapot a mával, oly őrölt napjaim vannak néha. A kérvényre ma sem jött válasz, de hát nem is várhatom, oly viszonyok vannak ezen a tájon. Majd jobb lesz talán nemsokára. Örökké nem tarthat ez az állapot.

Igazán megijedtem, hogy én Csicsim nincs a levelezésemmel megelégedve. No, ha a muszi egy kissé elcsöndesül akkor neki is gyakrabban fogok írni, addig a szíves türelmét kérem. Az nagyon szép tőle, hogy a képeimet nem engedi át senkinek. Ezért száz puszit küldök Neki.

Ismét nehéz napunk volt ma, de hála a jó Istennek semmi baj nem történt.

Kedves Anyának kezeit csókolom. Téged milliószor ölel csókol drága Kisanyám utánad vágódó, csak érted élni akaró Gyulád

 
0.272 mp